Sátoraljaújhelyi

Bózsva község valójában két, korábban különálló, Kisbózsva és Nagybózsva település 1977- es egyesítéséből jött létre. A két kistelepülés kultúrtöténeti emlékei értéket jelentenek az itt élő és az ide látogató emberek számára egyaránt. Kisbózsva ősi település, az Árpád-korban az abaúji vár birtokrésze volt. A település neve valószínű a Bors személynév szláv változata. Más értelmezés szerint "Bors vize" jelentésű. A -va, vüa Árpád-kori nyelven vizet jelentett. A vár Bórsva nevű földjét 1254- ben IV. Béla követségi szolgálataiért, jutalmul ajándékozta Bagamér fiának, a Rákóczi-család ősének. Ez az első írásos emlék a településről. Ebben az időben valószínűleg még lakatlan volt a terület, benépesedése csak évszázadokkal később következett be. Híresebb gazdái között találjuk a korona őrzéséről is jól ismert Perényieket. A török uralom alatt a település kihalt, újabb benépesülése a XIII. században történt. Ebben az időszakban az itt élő nemzetiségek vallásuk alapján is elkülönültek, így beszélhetünk református magyarokról, római katolikus tótokról és görög katolikus ruténokról. A településen bronzkori kard maradványát találták. Erre haladt a Károlyi gróf által építtetett keskeny nyomtávú vasút. A Bombelles grófi családnak pompás kastélya volt itt, melyet a legenda szerint I. Miklós cár építtetett száműzött udvarhölgyének. Később gróf Lónyai Menyhért tulajdona lett.

Nagybózsva területén már a kőkorban is lakott ember. A területén található, regényes fekvésű sziklához monda fűződik, mely szerint IV. Béla itt pihent meg a tatárjárás idején. Erről is kapta a nevét, "Bélakő". Az Árpád-korban még királyi birtokként szerepelt. Eladományozására csak a XV. Században került sor. Ekkor részben a Perényi család birtokába került. A XVI. században egy ideig a Cseh család volt a tulajdonosa, majd ismét visszakerült a Perényiekhez. A következő évszázadban, Kisbózsvához hasonlóan, szinte teljesen elnéptelenedett, és csak a XVIII. Század második felétől kezdett ismét benépesedni. Lakói a XX. század első felében körülbelül fele-fele arányban reformátusok és római katolikusok voltak, csekély görög katolikus és ágostoni evangélikus kisebbséggel. Ekkoriban (1854) református temploma már volt a falunak. A gyermekek oktatását egy állami népiskola és egy állami általános továbbképző iskola biztosította. 1851-ben fűrészmalom, 1906-ban szélmalom működött itt. A település jelenleg a Hegyközbe érkező bakancsos turisták egyik legkedveltebb pihenőhelye, ehhez az is hozzájárul, hogy az országos kéktúra útvonala érinti Bózsvát.

Körjegyzőség:
3997 Füzérkomlós, Felszabadulás u. 4.
Telefon: 47/340-013

Polgármesteri Hivatal:
3944 Bózsva, Szabadság u. 22.
Telefon: 47/370-011